A háromrészes minisoriban Hector-t viszi a vére, hisz állítása szerint akkor boldog, ha kedvese, Jérémie mellett szeretőt is tarthat, aki voltaképp régen látott, első szerelme, Louise. Ám a kettős életet nem lehet csinálni a végtelenségig - főleg, ha közben két baba is születik. Le a kalappal a francia rendező előtt, aki gyönyörűen, mégis börleszk szerűen mutatja be egy alapvetően racionális ember vívódását, amely aztán idilli szivárványcsalád-képben ér véget. Ám ahhoz, hogy egy ilyen "két szék közül a pad alá" szituációból hepiend kerekedjék, kell a karakterek zsigeri intelligenciája, a mesteri dialógusok, valamint az, hogy elfogadjuk egymást és önmagunkat.