1940-ben, amikor a németek már Párizs határában vannak, egy fiatal, özvegy tanítónő, két gyermekével pánikszerűen elmenekül a városból. Bolyongásuk során melléjük szegődik Yvan, egy különös viselkedésű, borotvált fejű, bohóckülsejű tizenhét éves fiú. Mind a négyen bemenekülnek egy elhagyatott, vidéki házba, ahol a világtól elzártan, víz, áram, óra, élelem és egyéb létfontosságú elem nélkül küzdenek az életben maradásért. Az anya, a fia és az idegen kamasz ebben a nehéz összezártságban ismerik meg tűrőképességük határait és tanulnak meg alkalmazkodni a másik emberhez.