Agárdy Gábor (született Arklián) (Szeged, 1922. augusztus 2. – Budapest, 2006. január 19.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Ikon- és portréfestőként is tevékenykedett. Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől. 1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, majd 1985-től itt játszott nyugdíjasként, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. Ikonfestőként is ismert volt, négy kiállítással lépett közönség elé. Munkái többek között megtalálhatók a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is. Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006. január 19-én, 83 éves korában érte a halál. 2006. február 1-jén helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben. Díjai, elismerései: - Jászai Mari-díj (1959, 1962) - Érdemes művész (1968) - Kiváló művész (1980) - Kossuth-díj (1985) - a Nemzeti Színház örökös tagja (1989) - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995) - Sík Ferenc-emlékgyűrű (1996) - Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1998) - A Nemzet Színésze (2000) - A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002) - Budapest díszpolgára (2002) /„a magyar színház- és filmművészetben nyújtott alakításai elismeréséül, társadalmi problémákra érzékeny életművéért”/ - Pro Urbe Szeged (2004) - A Magyar Filmszemle Életműdíja (2006) /posztumusz/